kiutazás

enyhén hűvös (-27°C) Szerbia vagy Szibéria?

Lassan egy hete hogy megérkeztünk. Az út (eltekintve a sötéttől, a hidegtől, a hótól, és a macedón 'sün'-től) zökkenőmentes volt. Meg is talátuk egyből az interneten megadott Erasmus iroda címet, csakhogy ott egy romos régi épület volt, látszólag elhagyatott, az ajtaján egy bazinagy lakattal... miután megkérdeztünk néhány járókelőt, akiknek fogalmuk sem volt h miről beszélünk, rászántam magam életem első angol nyelvű telefonhívására, éééés sikerült!!! :) értettem amit mondtak, és viszonylag rövid keresgélés után ráakadtunk az irodára, ahol két nagyon barátságos görög nő fogadott minket (kinézet: barna hullámos haj, barna szem, csúnyácska arc, de folyton mosolyognak, és vastagon vannak sminkelve - le se tagadhatnák h görögök), és mint a legfontosabb dolgot, azonnal megkaptuk a kantin-kártyát, hogyha tetszik, rögtön mehetünk is ebédelni. Nomeg adtak egy "stúdió"-címet, hogy tekintsük meg lehetséges szállásunkat, nem kell ottmaradni, ha nem jó, mondanak másik címet. Úgyhogy irány a stúdió...

STÚDIÓ.. hát itt csak egy dolgot volt nehéz eldönteni: a környék a rosszabb v maga a lakás.. helyszín, a város széle, a forgalmas kivezető út melletti nem túl csillogó, görögösen összefirkált autószalonok sora. A mi címünk egész pontosan a Ford szalon épülete volt (bár a szalon inkább valami szervíz lehetett..), aminek a fölső szintjén voltak ezek a lakásnak csak nagy jóindulattal nevezhető lakhelyek. A lépcsőházban a szomszédok üvöltözése halatszik, és az egésznek erősen szociális bérlakás jellege van. Bent áram nincs, a konyha egy rezsó, az ágyat inkább hagyjuk, a fürdő pedig akkora, hogy zuhanyzás közben ülhetsz a wc-n. Az egész nagyjából 25 m2, és olyan koszos h nem merünk hozááérni semmihez.. ja mindez 320 Euróért :) (anyukám csak utólag merte bevallani, hogy teljesen kétségbe esett, hogy kénytelen lesz ezen a helyen hagyni a gyermekét..)

gondolom nem nagy meglepetés hogy visszautasítottuk ezt a remek ajánlatot, és remegve kértük lávli Penelope-ot, hogy mutassa következőt. P. kb fél órás telefonkonferencia után 3 címet nyomott a kezünkbe 3 névvel és időponttal hogy mikor lehet őket megnézni. Ezek már szinte mind jók voltak (bár a görögök fogalma a tisztaságról merőben más mint a mienk), úgyhogy a nap végére meg is lett a helyünk. Így kerültünk végül a 3 szoba +nappali +konyha +fürdős kis lakásunkba, ami kb a belváros közepén van :) másnap kitakarítottunk (anyukám vállalta a fördőszobát, örök hála neki, mert én olyan légmentesen zárt NASA-ruhában sem biztos h kibírtam volna), bezsákoltuk a tulaj cuccait, és jó építészek módjára átrendeztük az egész nappalit, csak mert így jobb :) harmadnap jöttek a kis olasz lakótársaink is, Martina és Gianni, ők lakják a másik két szobát. Szerencsére ők is és a tulaj is elégedettek az átalakítással, meg lettünk dicsérve h nagyon ügyes és tiszta gyerekek vagyunk :)

Azóta nem sok minden történt, az egytemen eddig nem jártunk, mert a kari koordinátorunk írt h csak jövöhét kedden jön a városba, addig nem tud velünk találkozni. Szóval most pihengetünk, ismerkedünk, eszünk (a kantinban jó a kaja, bőséges, egész változatos, bár a mai hínársaláta azért kicsit erős volt), és sétálunk is amikor éppen nem esik az eső (ilyen eddig nem sokszor volt). Tegnap este pedig találkoztunk a többi erasmusossal egy esti cipuló-ra (ez egy helyi alkohol, amihez isteni tengeri herkentyűket szolgálnak fel).

egyelőre ennyi, folyt köv.. (most Zsófi voltam)

ja, made by light-osoknak külön sok szeretettel küldjük a csodálatos külső templomi megvilágítást :D