Ma újra gyönyörű napsütéses időnk volt, és ez alkalomból ellátogattunk egy közeli kis faluba, Makrinitsába (görögül: Μακρινίτσα). Természetesen a fényképező az első kattintás után teljesen lemerült, úgyhogy most szöveges élménybeszámolóval kell beérnie a kedves olvasóközönségnknek - legalábbis egyelőre.
Makrinitsába Volosból busszal lehet eljutni (kb fél órás út), és a falu a Pilion-hegység egyik alacsonyabb csúcsának közelében fekszik. Már az odaút is látványos: kisebb településeken keresztül kanyarog fel a szerpentin, és amint elkezdünk Volos fölé emelkedni, csodás panoráma nyílik a tengerre. Mivel a település nagyon kicsi és elég meredek hegyoldalra épült, a busz csak a faluszélen tesz le, onnan kell begyalogolni, de ez nem nagy távolság, mert a központi kis tér csak nagyjából öt perc séta.
M. viszonylag keskeny kövezett ucákból (egy autó éppen még el tud menni, de jellemzően a faluszéli parkolóban áll meg mindenki) és kisméretű, általában két-három emelet magas fehérre meszelt, vagy kő épületekből áll, barna zsalus ablakokkal, pala fedéssel. A falukép nagyon egységes, nagyon rendezett, és görögökre amúgy nem jellemzően nagy a tisztaság. Igazi turista falu, a 'nagyobb' utcákon minden ház aljában szuvenírárusok vannak, de ez egyáltalán nem zavaró, mert semmit nem von le abból az összhangból ahogyan az épületek együttműködnek a természeti környezettel, és ahogy a beépítések reagálnak a nagyon meredek domborzati viszonyokra - nomeg nyilván egy átlagos téli péntek koradélután azért nem is voltak túl sokan. Általában a házak hátulja hozzásimul a mögöttük lévő hegyoldalhoz és keskeny kőlépcsőkön kívülről lehet megközelíteni az épületek fölsőbb szintjeit, az egy-egy telken belüli nagy szintkülönbséget pedig sok kis terasszal hidalják át. Azon a kis területen ahol a falu fekszik, szinte minden négyzetcentiméter be van építve, viszont az összkép nem hat zsúfoltnak, mert majdnem mindenhonnan látni lehet a gyönyörű panorámát. A legszebb rész pedig a kis főtér (szintén kövezett), ami igazából egy nagyméretű terasz (természetesen csodás kilátással a tengerre), ahol olyan óriási fák vannak, hogy a vermük oldalsó kőpereme már kezd szétrepedni. Itt az egyik szélen egy kis templom áll (árkádos bejárat), körötte pedig kávézók és tavernák várják a finom falatokra vágyókat. Mi is elcsábultunk, úgyhogy bevettük magunkat az egyikbe.
Az étterem, amit választottunk amolyan ütött-kopott kis taverna - az egész nagyjából 25 m2 és az utcán lévő 5-6 kis asztal. A fickó, aki fogad, egyszemélyben a pincér, a szakács és a tulaj. Még nem is kértünk semmit, hozta a kancsó vizet meg a friss kenyeret (ropogós házikenyér). A menü görögsaláta (szerintem az eddigi egyik legjobb) meg sült húsfalatok. Egy adagot kértünk és mindketten jól is laktunk vele, nagyon finom, egyszerű görög kaják. :)
Aztán megtudakoltuk, mikor megy vissza a busz, jóllakottan tettünk még egy kis sétát a napsütésben, élveztük még egy kicsit a főtéren a panorámát, és hazajöttünk. Bár minden délután ilyen lenne! :)
A képek majd jönnek a következő kirándulással...
Sanyi bejegyzése:
Szerencsére egy két képre még futotta az energiából, s aki szemfüles észrevehette, hogy a háttér kőmintázata is frissült :)
(dehát vissza kell még mennünk több fényképet és rajzokat készíteni erről a gyönyörü faluról) - még az a szerencse, hogy Katonatelep távolságnyira van tőlünk legalább is légvonalban, amúgy picit több.
Megesett már a következő kirándulás is, szóval itt vannak a képek:
a parkoló mellett - "városkapu"
a főtér felé
templom a főtéren
kilátás a főtérről
itt ebédeltünk :)
focipálya
És tetszetős házak, részletek:
