2012. május 7., hétfő

Meteorák - kolostorok


Reggel 8:30-kor öten indultunk neki az útnak egy bérelt autóval, így sokkal kényelmesebb volt az utazás és még kicsit olcsóbb is, de a legfontosabb, hogy a Meteoráknál lévő kolostorok pont annyira vannak messze egymástól, hogy gyalog túl hosszú lenne bejárni, taxit bérelni helyben meg fölösleges. Az odaút kalandosan kezdődött, mivel Larissában, amúgy görögösen nem nagyon táblázták ki, merre is kéne tartani, s mikor a Volosba vissza vezető autópályára tévedtünk, akkor megkéreztük a fizetőkapus nénit, hogy akkor most hogy is van ez?
No de nemsokkal később már Kalambakában voltunk, ahol gyors pihi és reggeli után "felmásztunk" a kolostorokhoz:


közeledünk...
 
 

a legnagyobb kolostor



akik nem bírták olyan jól, mint mi :)



Kalambakából



szállítmány érkezik
(így viszik a cuccokat az útról a kolostorba)



a legkisebb monstor
(ide nem mentünk be, mert ezt a következő alkalomra tartogatjuk)


2012. március 17., szombat

Isztambul


 török fürdő - férfi oldal

Hamár Isztambulban vagyunk, minkdenképpen ki kell próbálni egy török fürdőt, mondta Zsófi, ezzel én is egyet értettem, szóval már a kirándulás elején beterveztünk egy látogatást a helyi fürdők egyikébe. Mivel egészen csütörtökig napos időnk volt, csak a hazaindulás előtti napon döntöttünk úgy, hogy itt az idő. Aznap délutánra még az eső is megérkezett, szóval az időzítés tökéletes volt.
Már a belépésnél nagy izgalommal vártuk mi is fog történni, megvettük a jegeket. Tradícionális fürdőjegy, ami nem volt olcsó, de diákkedvezménnyel még elfogadható. Ekkor a pénztáros hölgy a kezünkbe nyomott egy dobozt és egy bilétát, majd két irányba terelt minket. Ezzel elkezdődött a fürdőbe lépés folyamata. Egy nagy közös térbe léptem, ahonnan egy kis szűk lépcsőn keresztül irányítottak az öltözőkhöz. Felérve szűk függőfolyosó vezett körbe, ahol betessékeltek egy kis szobába, nemigazán értettem, hogy mi fog történni, de aztán kézzel lábal elmagyarázta a csávó, hogy öltözzek át és hagyjam ott a cuccaimat, mivel az öltöző kulcsát magammal vihetem... OK. Lementem egy lepedőbe csavarva, ahol jött a következő instrukció, elvették a bilétát és beirányítottak a "fürdő" térbe, befelé menet láttam, hogy egy kis szobában sorakoznak a gyúró-mosdató emberek, kb. mind 110-120 kiló feletti, nagydarab bajszos török janicsár. A kis biléta átadása után kaptam is egyet, mondjuk ő alacsonyabb volt mint én, de azért elég markos. Szóval bementem a kupolával fedett fürdő térbe, ahova a kupolába kialakított bevilágító nyílásokon át szűrődött be a fény. A tér közepén egy nagy meleg kővön kellett feküdni, relaxálni addíg amíg a rám osztott harcos felkészült a fürdetésre és a masszázsra. Miközben feküdtem a meleg kövön, sasoltam körbe, hogy mi is várható, egyszercsak megjött, gyorsan a kezébe nyomtam két eurót (mondták, hogy ezt szokták, mondjuk lehet, hogy azt mondták, hogy utána, de mindegy én előtte odaadtam, biztos ami biztos) bemutatkozott, fogalmam sincs melyik lehetett a neve, azok közül amiket mondott, de szerintem neki se tűnt fel, hogy csak annyit mondtam, hogy Szia. Lefektetett ismét a meleg kőre, és egy kis fém "bilit" tett a fejem alá támaszték ként, keresztbe tette a karjaim és rámnehezedett, majd rám borított két vödör majdnem forró vizet, még éppen elviselhető volt. Most került sor a kis dobozkára, amit a bejáratnál kaptunk, elővette belőle a mosdató kesztyűt, amivel alaposan átdörzsölt, mosás közben határozott mozdulatokkal tessékelt ide oda, mutva mit is kéne csinálnom, vagy hogy éppen hogy tartsam a kezem, majd jött az újabb két vödör víz. Most már tiszta lettem. Jöhetett a masszázs, itt jött ki a + két eurócska hatása, belevájta az ujjait az izmaimba, csakúgy ugráltak ide ida, miközben végigszántotta vele a combom és a vádlim, fájt, de jó volt. Végigment a háton, nyakon, karokon, vállon, s ahogy a lábfejem felé közeledett elkezdtem gondolkodni, hogy mi is fog most következni, de nem kellett sokáig törni a fejemet, pikk-pakk megmarkolta a lábujjaimat és határozott mozdulattal (mintha le akarná őket törni) kiropogtatta egy szempillantás alatt mindet. Majd jöhetett a másik lábam, már előre féltem tőle, de próbáltam magam ellazítani, és két pillanattal később már az is megvolt. Rámcsapott és a falon lévő kúthoz küldött, leültetett mellé, és ismét jött a két vödör víz, majd egy alapos hajmosás következett, nem volt gyenge, körmeit a fejembe méjesztette és így vakarta a fejem, próbáltam ellentartani, de a fejem ide-oda mozgott közben. Ismét két vödör víz, amit a mellettem lévő kútból mert ki, (a kúton két csap volt egymás felett, az egyiken hideg, a másikon melegvíz jött) a sompon leöblítésére. Megragadta a kezem, egyik kezével a kis és gyűrűs másik kezével a mutató és hüvelykujjamat fogta és egy határozott rántás után, mintha az egész tenyeremben lévő csontok végigroppantak volna, jött a másik kéz is. Ezután a vállamra tette a kezét és eltolta a fejem a vállamra tett keze irányába, most a nyakam roppant végig, aztán a másik irányban is, elvette a kezeit, már selytettem mi fog következni... újabb két vödör víz, felállított, a kezembe csapott, kezet fogtunk és kérdezte milyen volt, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, csak bólogattam... lefektetett a kőre, hogy feldolgozzam a fürdetés - masszázs eseményeit, amihez kellett is jó néhány perc...
Kis idő múlva a kövön fekve ismét körülszemléltem és megkérdeztem a mellettem lévőket, lessz-e még valami, mondták, hogy mehetek lezuhanyozni, ha gondolom... pihengettem még egy darabig a kövön, a falon lévő kutakból kis fém tányérral lehetett még magamat locsolgatni, amit meg is csináltam jónéhányszor, majd kimentem, lezuhanyoztam és átöltöztem.

A törökfürdő (hamam) leírás a képeket helyettesíti, mert  ott nyilván nem lehetett fényképezni, de mindenhol máshol igen. Ezek jönnek most:



bazáááár -
Sanyi szerint "az egész város egy nagy bazár", szerintem ez tök jó ;)



ez a bazár a nem annyira turistás részen van, és beköltözött valami mecsetbe



halpiac a parton - külön kedvenc a megvilágítás



pecások a Galata-hídon (minden nap reggeltől sötétedésik)



perecfej



kontraszt - kinek milyen járgányra futja



kacsák - élet egy 10 milliós város belvárosában



galambok :)



papagáj - a főtér egyik fáján, nem állatkertben



néhány madáretető



kumpir

Itt megjegyezném, hogy szerintem a török kebab igencsak feledhető (egy fényképre sem méltattuk).. Össze sem lehet hasonlítani a görög gyrosszal, ami viszont isteni finom, tele hússal tzatzikivel és sültkrumlival(!) és még hússal, 10-szer jobb mint az otthoni. Viszont törökéknél megtaláltuk ezt a csodát, amit úgy hívnak hogy KUMPIR. Lényegében egy bazinagy héjában sült krumpli, amit a szaki frissen kivesz az összetákolt kis kemencéjéből, kettévág, a belsejét összekeveri reszelt sajttal, majonézzel, majd telerakja minden finomsággal: virsli, saláta olívabogyó, valami puliszka-szerű izé, borsó, kukorica, csípős valami, kecsap, majonéz, stb.. Ketten ettünk egyet ebédre és kitartott vacsiig, abszolút kedvenc, ha hazamegyünk csinálunk ilyet a kemencésbulin :)



almatea - a másik nagy kedvenc, nagyon finom és mindenhol kapható



lámpabolt bazár-módra -
az a városrász ahol laktunk, tele volt ilyen izzós üzletekkel



lámpabolt 2 -
ez egy diszkrétebb kirakat, de a karóba húzott izzók azért elég viccesek



nosztalgia vilamos - az egyetlen jármű, amit beengednek a főutcára



Kék Mecset a Hagia Sofia-ból



Galata-torony


Mecsetek:

  
Kék-mecset


 

Sultan-mecset


Hagia Sophia :)




Város:

  
Egykori birodalom kapuja




Dolmabahce palota

2012. február 18., szombat

kikötő

A régi városrészbe vezető utunk során a kikötő mellett haladtunk el, már éppen kezdett sötétedni, mikor ismét a hatalmas hajók elragadták a tekintetemet (nem is az, hogy hajó, henem hogy mekkora) napközben szinte mozdulatlanul állnak, a daruk mozgása csak hosszas figyelés után vehető észre, mégis három-négy naponta váltják egymáts ezek az óriás vasdarabok. A belső kikötő rész tulajdonképpen egy kis öböl, amit ez a képen látható mesterséges hullámtörő határol. Kb. 1 km hosszan nyúlik be a tengerbe. Izgalmas rajta végigsétállni mivel az egyik oldalon nics korlát, csak a mély víz.

kedvenc képeim egyike is itt készült:







(hát igen, hogy melyik az egyik... azt nemtudom)


A hullámtörő, és a róla készült képek, Volosról és a Pelion hegyről:














2012. február 17., péntek

egyetem

Az egyetemre vezető út szintén a kikötő mellett halad el. Az építészkar épülete, egy acél szerkezetes csarnoképület, hatalmas üvegfelületekke, amiben a termek, a makkettezőműhely, a számítógép szoba, büfé és minden egyéb található, ezek dobozokként úsznak a térben, így a köztük lévő nagy belmagasságú terek kellemes találkozóhelyek, a bizonyos munkát végzők számára. Itt lehet makettozni, beszélgetni, vagy csak éppen merengni kicsit.






városnézés - Makrinitsa

Ma újra gyönyörű napsütéses időnk volt, és ez alkalomból ellátogattunk egy közeli kis faluba, Makrinitsába (görögül: Μακρινίτσα). Természetesen a fényképező az első kattintás után teljesen lemerült, úgyhogy most szöveges élménybeszámolóval kell beérnie a kedves olvasóközönségnknek - legalábbis egyelőre.

Makrinitsába Volosból busszal lehet eljutni (kb fél órás út), és a falu a Pilion-hegység egyik alacsonyabb csúcsának közelében fekszik. Már az odaút is látványos: kisebb településeken keresztül kanyarog fel a szerpentin, és amint elkezdünk Volos fölé emelkedni, csodás panoráma nyílik a tengerre. Mivel a település nagyon kicsi és elég meredek hegyoldalra épült, a busz csak a faluszélen tesz le, onnan kell begyalogolni, de ez nem nagy távolság, mert a központi kis tér csak nagyjából öt perc séta.

M. viszonylag keskeny kövezett ucákból (egy autó éppen még el tud menni, de jellemzően a faluszéli parkolóban áll meg mindenki) és kisméretű, általában két-három emelet magas fehérre meszelt, vagy kő épületekből áll, barna zsalus ablakokkal, pala fedéssel. A falukép nagyon egységes, nagyon rendezett, és görögökre amúgy nem jellemzően nagy a tisztaság. Igazi turista falu, a 'nagyobb' utcákon minden ház aljában szuvenírárusok vannak, de ez egyáltalán nem zavaró, mert semmit nem von le abból az összhangból ahogyan az épületek együttműködnek a természeti környezettel, és ahogy a beépítések reagálnak a nagyon meredek domborzati viszonyokra - nomeg nyilván egy átlagos téli péntek koradélután azért nem is voltak túl sokan. Általában a házak hátulja hozzásimul a mögöttük lévő hegyoldalhoz és keskeny kőlépcsőkön kívülről lehet megközelíteni az épületek fölsőbb szintjeit, az egy-egy telken belüli nagy szintkülönbséget pedig sok kis terasszal hidalják át. Azon a kis területen ahol a falu fekszik, szinte minden négyzetcentiméter be van építve, viszont az összkép nem hat zsúfoltnak, mert majdnem mindenhonnan látni lehet a gyönyörű panorámát. A legszebb rész pedig a kis főtér (szintén kövezett), ami igazából egy nagyméretű terasz (természetesen csodás kilátással a tengerre), ahol olyan óriási fák vannak, hogy a vermük oldalsó kőpereme már kezd szétrepedni. Itt az egyik szélen egy kis templom áll (árkádos bejárat), körötte pedig kávézók és tavernák várják a finom falatokra vágyókat. Mi is elcsábultunk, úgyhogy bevettük magunkat az egyikbe.

Az étterem, amit választottunk amolyan ütött-kopott kis taverna - az egész nagyjából 25 m2 és az utcán lévő 5-6 kis asztal. A fickó, aki fogad, egyszemélyben a pincér, a szakács és a tulaj. Még nem is kértünk semmit, hozta a kancsó vizet meg a friss kenyeret (ropogós házikenyér). A menü görögsaláta (szerintem az eddigi egyik legjobb) meg sült húsfalatok. Egy adagot kértünk és mindketten jól is laktunk vele, nagyon finom, egyszerű görög kaják. :)

Aztán megtudakoltuk, mikor megy vissza a busz, jóllakottan tettünk még egy kis sétát a napsütésben, élveztük még egy kicsit a főtéren a panorámát, és hazajöttünk. Bár minden délután ilyen lenne! :)

A képek majd jönnek a következő kirándulással...

Sanyi bejegyzése:
Szerencsére egy két képre még futotta az energiából, s aki szemfüles észrevehette, hogy a háttér kőmintázata is frissült :)
(dehát vissza kell még mennünk több fényképet és rajzokat készíteni erről a gyönyörü faluról) - még az a szerencse, hogy Katonatelep távolságnyira van tőlünk legalább is légvonalban, amúgy picit több.




Megesett már a következő kirándulás is, szóval itt vannak a képek:


a parkoló mellett - "városkapu"



a főtér felé



templom a főtéren



kilátás a főtérről




itt ebédeltünk :)



focipálya



És tetszetős házak, részletek: